Megint a fák

  • Kálmán C. György
  • 2012. június 10.

Első változat

Vasárnap este írom ezt a bejegyzést – ma derült ki (vagy legalábbis ma került a világhálóra), hogy az ombudsman szerint nem volt minden rendben (vagyis nagyon sok minden nem volt rendben) a Kossuth téri fák kivágásával.

Annak idején én is keseregtem egy sort a fák miatt. Minden szépészeti, természetvédelmi, városképi megfontolástól függetlenül – kultúrországban nem így intézik ezt. Most (vasárnap este) nem lehet tudni, ki és mit fog reagálni az ombudsman állásfoglalására – csak azt tudhatjuk, de ezt egészen bizonyosan, hogy a kár sok-sok évig nem állítható helyre, bár elképzelhető, hogy a KIM külön főosztályt állít fel a fanövekedés gyorsításának kutatására, és rendeleteket is hoz e nagy jelentőségű nemzeti folyamat nemzeti beindítására.

Pontosabban: annyit azért már lehet tudni, hogy az önkormányzat közölte: minden oké, „a belvárosi jegyző előzetesen egyeztetett mindenben a törvényességi ellenőrzést végző szervezetekkel a Kossuth téri fák ügyében, és mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el” – és gyorsan helyre is teszik az ombudsmant, tudja már, hol a helye: „az ombudsman nem bíróság, így csupán véleményt tud megfogalmazni”, azt a hét meg a nyócát, hogy fogná már be a száját.

Volt hajdan egy fideszes politikus, Wachsler Tamás, aki honvédelmi ügyekben nyüzsgött; mélyebb emléknyomokat nem hagyott bennem, csak olyasmi rémlik, hogy akkor tűnt el a politikai életből, amikor egyszer megpróbált beszállni a Fidesz elnökségéért folyó harcba, Orbán Viktorral szemben, és persze elbukott. Úgy emlékszem, akkor hamarosan abba is hagyta a politizálást, és évekig semmit nem lehetett hallani róla. Most a Kossuth tér átépítésének fő felelőseként, főnökeként, irányítójaként bukkant elő, és (csak a hangját hallottam, mindenféle interjúkban) pontosan úgy beszél, mint a legtöbb fideszes klón. (Kitérő: egyszer majd valakinek, valamikor meg kell írnia ezt is: döbbenetes, hogy a fideszes vezetők és szóvivők mennyire egyformán beszélnek, a szóhasználattól a mondatszerkezeteken át a hangsúlyokon keresztül a nyögésekig, közbenevetéstől a habozásig. Kubatov Gábor beszéde például annyira hasonlít Orbán Viktoréra, hogy ilyen elképesztő egybeesést testvérek esetében is alig érzékelni.) Wachsler tehát visszatért, mert van az a pénz; elsajátította (vagy újra felvette) a beszédegyenruhát, és tuti, hogy meg fog szólalni.

Tippelek: Wachsler ki fogja oktatni az ombudsmant arról, hogy mi mindent tud rosszul, mi mindenről „nincs értesülve”, milyen fontos szempontokat hagy figyelmen kívül; mélységes tiszteletét fogja csaknem minden mondat elején és végén kifejezni, esetleg (a tévében) finoman hajlongani is fog majd, mosolyog (kicsit lesajnálóan) – és mindent visszautasít.

Végül is – tökmindegy. Bármit mondana, a fák attól nem nőnek vissza.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.